Salamander – konferencia a történeti kutatás társadalmi céljáról és hasznáról

Időpont: 2019. április 11., csütörtök, 10:00 – 18:00

Helyszín: ELTE Egyetemi Könyvtár (1053 Budapest, Ferenciek tere 6. – Magyarország)


Ezen a konferencián módszertani kísérletet teszünk arra, hogy fiatal kutatókként megfogalmazzuk saját eredményeink tükrében: miért fontos és hasznos a társadalom számára a történelem kutatása.

Célunk, hogy megmutassuk a szakmabelieknek és a történelem iránt érdeklődőknek, miként tudjuk „társadalmasítani” szakmai értékeinket. Egyesületünk tagjai fiatal kutatók, tanárok, akik saját kutatott témájuk alapján keresnek közérthető példákat, hogy a történelemmel való foglalkozás egy közösség identitása szempontjából hasznos, ezért fontos tevékenység – akkor is, ha nem számszerűsíthető, és akkor is, ha hatása csak a következő generációban mutatkozik meg.

Egyetemi éveink egyik utolsó állomása ez a konferencia. Kifejezi ki azt, hogy mai fiatalokként azokhoz csatlakozunk, akik az egyetemen elsajátított értékeket, tudást és szemléletet nem csak szeretett szakmának, hanem közösségépítő hivatásnak tekintik.

A plakát pdf-ben letölthető innen.

Miért Mika Sándor?

Mika Sándor alapozta meg azt a történészi és történelemtanári szemléletet, amelyet ma „forrásalapú” történelemoktatásként emlegetünk.

Történelemtanára volt a brassói főreáliskolának, amelyet kísérleti jelleggel hoztak létre Eötvös József elképzelései alapján annak érdekében, hogy a klasszikus műveltségre nevelő gimnáziumokkal szemben praktikus, magyar nyelvű tudást adjon, amely a helyi társadalmat szolgálja, és helyben tartja a vállalkozó, megmagyarosodó középosztályt.

„Középiskolai világtörténelmi tankönyvei tankönyvirodalmunk terén korszakalkotók voltak, és az azóta megjelent összes történelmi tankönyvek Mika nyomdokain haladnak. Az anyagnak korlátozása, az igazán lényegesnek kiválasztása és ennek művészi nyelven való előadása és áttekinthető összefoglalása ezen tankönyveinek vezető gondolatai. Történelemtanításunkra nézve tankönyveinél még fontosabbak Történelmi Olvasókönyvei, melyek közül az egykorú történelmi kútfők közül a tanulók által is érthetőket és élvezhetőket közölve, ezek olvasmányát teszik a történelemtanítás alapjává és központjává, és ezáltal a tanulót mintegy közvetlen kapcsolatba hozzák azon korral, amelyről tanul.”

Rombauer Emil Mika Sándorról (1914)

Történész szakvezetője, az első tanári gárda tagja és 17 éven át meghatározó személyisége volt az 1895-ben alapított Eötvös Collegiumnak is: mestere Szekfű Gyulának, Szentpétery Imrének, Madzsar Imrének, Eckhart Ferencnek, Domanovszky Sándornak, Lukinich Imrének, Lukcsics Pálnak, de hatott olyan, nem történelem szakos collegistákra is, mint Kodály Zoltán, Horváth János, Kuncz Aladár vagy Szabó Dezső.

 

Miért #műhely?

Mika Sándor magyar egyetemen tanult, pályakezdőként külföldön kutatott, így megismerhette a nyugati tudományos trendeket. Külföldi ösztöndíjasként a magyar történettudomány első profi utánpótláscsapatának tagja volt. Középiskolai, majd egyetemi tanárként tisztában volt azzal, hogy a mainstream európai szellemi folyamatokhoz hazánk csak akkor fog tudni fölzárkózni, ha ő iskolát teremt, és tapasztalatait nem saját egzisztenciájának építésére, hanem tanítványai szemléletformáló nevelésére fordítja.

Mika Sándor a tanítványi köréből a szó legszorosabb értelmében műhelyt teremtett Eötvös collegiumi évei alatt. Ezért közösségünk, amely az Eötvös Collegium Történész Műhelyéből indult el, az ő nevét vette föl, és az ő örökségét igyekszik képviselni saját műhelymunkájában.

 

Miért Salamander?

A címben szereplő Salamander az antikvitásig visszanyúló kultúrtörténeti szimbólum: ez az állat a tűzben edzettség, a főnixhez hasonlóan az újjászületés, a szellemi értékek jelképe volt évszázadokon át az európai és magyar diákhagyományokban.

A foltos szalamandra alakjából született az a képzelt lény, amely a középkori heraldika és mondavilág szereplőjeként a tűzben él, de csodálatos módon benne soha meg nem ég, míg ha kikerül belőle, sebezhetővé válik, sőt elpusztul. E tulajdonsága miatt a latin kultúrkörben és a romantikus irodalomban az egyetemi értelmiség, a tudományos kutatók, a szellem titkait fürkésző deák-világ jelképének is tartották.

Salamandernek nevezik emellett azt a karddal vezényelt, latin nyelvű szertartást is, amelyet a német-latin egyetemi, főiskolai világban és hatókörében létező diákszervezetek (bursák, Burschenscahftok) celebráltak a közösségi összetartozást erősítő rendezvényeiken sörös áldomás formájában, valamely ünnepi alkalom vagy díszvendég tiszteletére. A szellemiekben kifáradva, természetesen szentelt magyar kézműves különlegességekkel körítve ezt az „áldomást” szimpóziumunk végén mi is fölelevenítjük.

 

Miért április 11.?

1241. április 11-én zajlott a tatárjárás sorsdöntő ütközete, a muhi csata. Ez a pusztítás ihlette az első, Magyarországról szóló Siralmas éneket, amelynek műfaját a török-koron át egészen Kölcsey Ferenc himnuszáig nyomon követhetjük. A tatárjárás a magyar nemzettudatban kiemelkedő helyet elfoglaló tragédiák sorában az első, egyben toposza napjaink nemzettudatának is. Mi azonban mégsem csak azért választottuk ezt a napot: a muhi csata pontos dátumát Mika Sándor azonosította.

„…találtam egy rövid, mindössze nyolc sorból álló jegyzetet, vonatkozva a tatárjárásra Magyarországon 1241-ben (…), megmondja a Sajó mellett történt ütközet napját is.”

Mika Sándor levele Szilágyi Sándorhoz (Párizs, 1881. december 3.)

 

Miért beszélhetünk társadalmi célról és haszonról?

Napjainkban sokan kérdezik, mi haszna van a történelem és a kultúra kutatásának. Ha nem lenne ez olyan gyakori kérdés, konferenciánk címében helyesebb lett volna a hitel szót használnunk. A hitel ugyanis – gondoljunk etimológiájára – nemcsak az anyagiakra vonatkozhat: szellemi értelemben egyfajta zálog. Lehet egyaránt feltétel és fedezet, a közösség önmagát megképző folyamatának, az örökség létrehozásának motorikus ereje. Hitel nélkül nincs cselekvő társadalom.

A múlt speciális, professzionális szemléletének léte attól függ, van-e a kultúrát kutató tudományoknak és a róluk szóló közbeszédnek elég hitele abban a közösségben, amelynek önazonosságáról ezek a tudományok, köztük elsősorban a történeti diszciplínák beszélnek. Mi tanúságot szeretnénk tenni arról, hogy önazonosságunk frissen és emelkedetten, sikeresen és átörökíthetően való megtartásához közösségi tapasztalatot a közös múlt hiteles szemlélete ad.

Ez a konferencia optimistán arról szól, hogy a szellemi szabadság kisebb és nagyobb köreit létre lehet hozni úgy is, hogy tudományunk antennáit élő, dolgozó, a történelem útvesztőjében el-eltévedő közösségünk, a nemzet dolgain gondolkodni hajlandó emberek millióinak igényeire hangoljuk. Szabadon szolgál a szellem.

A konferencia rezüméfüzete elérhető itt.