Úgy gondoljuk, hogy egy civil közösség adekvátabb válaszokat képes adni az egyes intézményi vagy társadalmi problémákra, mint a nehézkes, és szigorúan csak a tudományos publikációk mennyiségi mutatóira figyelő kutatóintézetek és egyetemek – ezt vallottuk legutóbb, az Újkor.hu-n megjelent interjúnkban.
Torda Eszter többek között arról kérdezte az egyesületet, hogy mit csinálunk a karantén alatt, kikkel tartunk kapcsolatot, mi közünk az Eötvös Collegiumhoz, és mit jelent számunkra a “civil” szó.
Néhány idézet (ezúttal magunktól):
“Az egyesület egy jó forma, és éppen az önszerveződés okán szenzora lehet a társadalom változásainak.”
“Összetartozásunk szakmai alapú, de amikor kevesebb időnk jut közös munkára, a régi diákélmények is elég erősek ahhoz, hogy bárhová sodorjon is az élet, tudjuk: lélekben és lehetőségek tekintetében karnyújtásnyira vagyunk egymástól.”
“Az egyesületnek éppen az az egyik célja, hogy a bölcsészettudomány vélt vagy valós elefántcsonttornyából kimászva hasznot hozzon a magyar művelődésnek, a tudomány eredményeit megmutassa a világnak, akár nemzeti sorskérdéseink kapcsán is. Hisszük, hogy a történettudomány révén a múltban értékeket tudunk találni – felelősségünk van a hiteles emlékezés fenntartásában.”
“A közösségben való gondolkodás ugyanis motivációt, perspektívát tud adni, több lesz tőle az ember. Az ember megtanulja, hogyan lépjen túl önmagán, hogyan fordítsa szellemi-lelki javait a közösség építésére.”
“A tudomány és a kultúra intézményesen és hálózatosan működik jól: az intézmények alapja a szakmaiság, a hálózatosság pedig a tágabb, nemzeti közösségért való felelősségvállalás miatt fontos. Ez együtt teremti meg a hitelességet.”
Aki kíváncsi még többre, kattintson ide!