(Nyugati gyöpűk hadgyakorlat II.)
2016. november 17–18.
Az októberi kirándulás tapasztalatain föllelkesülve Egyesületünk négy tagja úgy döntött, visszatér Bozsokra. A cél ezúttal a Sibrik-kastély utolsó ura, verebi Végh Gyula emlékezetének föltérképezése volt, ezért a kastélyt igazgató Ferenczné Onofer Tímeával, valamint az egykori birtokos utolsó kertészének, Fatalin Jenőnek 84 esztendős menyével, ifj. Fatalin Jenőné Riegler Marika nénivel és leányával, Kuticsné Fatalin Mária óvodavezetővel beszélgettünk.
A kastély hajdani könyvtárszobájában meghitt fogadtatásban volt részünk. Kérdezősködésünkre válaszul számos érdekes epizódra derült fény Bozsok és a kastély XX. századi történetéből, a két világháború közti évektől kezdve a Kádár-kori művészeti alkotótáborokig és napjainkig. A XX. századi magyar történelmet szinte szimbolikusan sűríti magába Végh Gyula tragikus halála, hagyatékának elaprózódása (amelyről néhány évvel ezelőtt az alábbi írás jelent meg), valamint az a tény, hogy Végh – bár az egész nemzet tudományos életének formálója, korának egyik legműveltebb tudósa volt –, utolsó nyughelyét (előbb Szombathelyen, majd a bozsoki temetőben) a Fatalin családon kívül senki sem gondozta az elmúlt évtizedekben.
Ottlétünk másnapján ezért tiszteletünk jeléül vendéglátóinkkal együtt elhelyeztük az Egyesület koszorúját verebi Végh Gyula sírján.
A kirándulás során egy rövid kitérővel a Győr-Moson-Sopron megyei Árpás falu középkori eredetű templomához is eljutottunk, ahol Feller Sándor korábbi polgármester úr szakszerűen bemutatta a település és a templom történetét, külön kitérve az 1930-as évek óta a figyelem középpontjába kerülő, a Wesselényi-szervezkedés történetéhez is kapcsolódó barokk Köpenyes Madonna-főoltárkép sorsára.
Az árpási templom
Az egykori elöljáró és egyházközségi elnök ezután szeretettel invitálta otthonába egy rövid koccintás erejéig az egyesületi delegációt.
A rövid kirándulás tudományosan mérhető eredményeit terveink szerint hamarosan bővebben is közzétesszük.