Ma százötven éve, 1871. február 2-án halt meg Eötvös József, az Eötvös Collegium névadója.
1895. május elején Beöthy Zsolt irodalomtörténész elnöklete alatt ült össze az a minisztériumi értekezlet, amely az ugyancsak irodalomtörténész Heinrich Gusztáv, Kármán Mór oktatáspolitikus és Leövey Sándor jogtudós részvételével kidolgozta egy bentlakásos tanárképző intézet szervezeti szabályait. A javaslat június 5-én készült el, a „bennlakó intézet” pedig Beöthy Zsolt tanácsára a „Br. Eötvös József Collegium” nevet kapta a tervezetben – írja Kosáry Domokos 1945-ben, az Eötvös Collegium félszázados jubileuma alkalmából alma matere alapításának előzményeiről.
A történet innentől ismert: néhány hónappal később – egész pontosan az uralkodó augusztus 18-i születésnapján – a kultuszminiszter, Wlassics Gyula előterjesztésére Ischlben fölkerült Ferenc József kézjegye. Az Eötvös József nevét viselő Collegium alapítását „jóváhagyólag tudomásul vette”.
Miért pont róla kapta nevét a tizenöt ezer forint kezdőtőkével létrehozott intézmény, amely az egyre súlyosabb középiskolai tanárhiányt volt hivatott pótolni?
A választ ismét Kosáry Domokosnál találjuk. „1867 után a magyar középfokú oktatást szinte a semmiből kellett újjászervezni. Az idegen tanárokat lecserélni, a nemzeti tanítási nyelvet bevezetni, a régi iskolákat továbbfejleszteni, s újakat alapítani: e hatalmas program megindult Eötvös József minisztersége alatt, tökéletes megvalósításához azonban hiányzott egy lényeges alapfeltétel: a jól képzett, használható magyar tanárgarnitúra.”
(Kosáry tanulmánya megjelent az egyesületünk által 2016-ban kiadott és 2017-ben bemutatott, Kősziklára épített ház című kötetben.)
Halálának 150. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a Collegium névadójára, első kurátorának édesapjára, aki vallotta: „Az egyetlen mód, melyen a nép erkölcsi nevelésére hatni lehet, a nép oktatásában kereshető. Valamint Isten a teremtést a világossággal kezdé, úgy az, ki népet teremteni akar (s vajon azok, kik azon fáradoznak, hogy e népkáoszból egy nemzet legyen, nem ezt akarják-e), adjon neki világosságot mindenekelőtt, a többi magától jön.”
„Nem azok, kik valami nagyot tettek, de akik valami nagyot képviselnek, foglalják el az első helyeket a történetben.”
Eötvös József
Tanács
Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével
A földből szíja élte nedveit,
De felfelé hajt minden erejével,
S az éghez nyujtja lombos ágait.
Így tégy te ember, kit e földhöz kötnek
A sors, s ezer szükség vas karjai;
Bár innen élsz, ez nem elég körödnek,
Magasabbak küzdelmed czéljai.
Áldást a szív csak így terjeszt körére,
Egész pályánk hasznos csak így lehet:
Miként nagyobb árnyékot vet földjére
A tölgy, mennél magasbra nőhetett.
(1845)
*
Eötvös József
Végrendelet
Ha majdan átfutottam
Göröngyös útamat,
S hova fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad:
Márvány szobor helyébe,
Ha fenmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.
S ha majd kijőtök néha
S megálltok síromon,
Zengjétek el a legszebb
Dalt néma hantomon.
Magyar dalt, lelkesítőt,
Melynél a szív dobog,
Tán halva is megértem,
S keblem hevűlni fog.
És sírjatok egy könnyet
Barátotok felett:
Dalt érdemelt, mert költő,
Könnyet, mert szeretett.
(1848)