November 4-én, az 1956-os szabadságharc vérbefojtásának emléknapján Egyesületünk rövid megemlékezés keretében megkoszorúzta a salgótarjáni sortűz áldozatául esett Ravasz István elsőéves kollégista-hallgató és Brusznyai Árpád történész, klasszika-filológus tanár közös Eötvös-collegiumi emlékművét, ezzel tisztelegve a magyar szabadságért harcoló mártírok emléke előtt.
A 19 éves Ravasz István a salgótarjáni sortűznek esett áldozatul: szenet lapátolt családja vásártéri házánál, amikor a gyilkos golyó kioltotta fiatal életét. Figyelemre méltó a dátum: december 8. Ne feledkezzünk el az orosz szörny lánctalpai mögött az országba visszaszivárgó bolsevik despotizmus igazi arcáról: több mint egy hónappal az állítólagos konszolidáció után vidéken még a tömegbe lőttek a magyarságot zsigeri bizalmatlansággal uralni akaró elvtársak. (Marosán György: „Mától kezdve nem tárgyalunk, mától kezdve lövünk!” Bp., 1956. december 8.)
Brusznyai Árpád (1924–1958) 1942 és 1948 között volt az Eötvös Collegium tagja. Miután 1950-ben tanársegédi állásából politikai okokból elbocsátották, először kántorként Vácott, majd 1952-tól tanárként a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban helyezkedett el. Amikor a pesti forradalom hírére 1956. október 26-án megalakult a Veszprémi Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, őt választották meg elnökéül. Neki köszönhető, hogy a forradalom napjaiban Veszprémben egy puskalövés sem dördült el. Forradalmi tevékenysége miatt 1957 tavaszán letartóztatták, majd koncepciós perben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Minthogy a Veszprém megyei MSZMP pártbizottságának első titkára, Pap János – akit a szabadságharc napjaiban éppen Brusznyai mentett meg a népharagtól – a büntetés súlyosbítását kérte, Brusznyai Árpádot 34 éves korában felakasztották. Szemtanúk beszámolói szerint a himnuszt énekelve ment az akasztófa alá.
Tisztelet a hősöknek!
