Közép-Európa épített kulturális örökségéről tartottak Budapesten konferenciát az idei Kulturális Örökség Európai Évében, december 15-én neves nemzetközi előadók részvételével, ahol bemutatták azt az online fórumot is, amely Európa lakosságának teremt felületet a városi épített örökségről folytatott párbeszédek és viták elindítására. 16-án további különleges örökségi eseményekre került sor.
A Visegrád és Bécs – Építészeti örökségünkről, Közép-Európában címmel zajlott háromnyelvű konferencia Ausztria és a visegrádi négyek építészeti örökségének egy-egy szeletét mutatta fel neves nemzetközi szakértők részvételével a Budapest Világörökségéért Alapítvány rendezésében, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) támogatásával.
A konferencia kiemelt célja volt, hogy felhívja a figyelmet a városi épített örökségnek az emberek életében játszott szerepe különös jelentőségére, ami kulcs az azonosságtudat, a közösségi érzés és az egyén fontossága elvesztésével szemben. A kezdeményező Budapest Világörökségéért Alapítvány a PRO URBE Civil Európai Fórumhoz (prourbe.org) való csatlakozást hirdette meg, amelyhez Európa minden régiójából várják az örökségi civil szervezeteket. A nemcsak a virtuális térben, de az európai városok terein, utcáin is megszervezett fórumok lehetőséget teremtenek az emberek helyi közösségei kulturális értékeinek érvényesítésére, arra, hogy az érdeklődők a városuk, építészeti környezetük értékeiről beszéljenek, vitatkozzanak, állást foglaljanak. „Európa megújulásra vár – páratlan értékének újrafelfedezésére, önbizalmának helyreállítására. A megújulás letéteményese a civil Európa”– vallják a Fórum szervezői. – A program az Európai Parlament és az Európai Bizottság kulturális évért felelős intézményei kiemelt elismerését bírja.
Nemcsak tiszteljük régi épületeinket, érzelmileg is kötődünk hozzájuk – ezt már a konferencia egyik előadója, Marosi Ernő akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzor emeritusa mondta A voyage sentimental-tól a műemléki terv- és fotótárakig címmel megtartott előadásában.
Marosi Ernő kifejtette, a műemlékek tudományos igényű dokumentációja a XIX. században jelent meg, ekkor kezdték el pontos felmérési rajzokon hűen rögzíteni épített örökségünk darabjait. Ebben a folyamatban vállalt fontos szerepet a bécsi Friedrich Schmidt iskolája, ahol a hallgatók (köztük Steindl Imre és Schulek Frigyes) a Wiener Bauhütte néven alapított önképzőkörükben lelkesen rajzolták végig a Felvidéket és Erdélyt. A kiegyezés után hamarosan létrejött első magyar műemlékvédelmi bizottság szervezete és működési formája az önálló magyar műemlékvédelem kiindulópontjává vált. A megkezdett felméréseket folytatva és a megindult helyreállítási munkákat is rendre dokumentálva létrejött egy közép-európai érdekeltségű gyűjtemény, ami ma is hihetetlen értéket jelent a szomszédos országok művészettörténete számára is. Kifejtette: számos dokumentáció, emlék eredeti állapotában csak rajzon maradt fent, sok esetben átépítették a formájukat, így jelenleg a magyar műemléki szervezetek gazdag gyűjteményei: könyvtára, tervtára, fotó- és irattára nyújt alapot az eredeti állapotok megismerésére. Ezért is olyan fájdalmas, hogy immár több éve nem hozzáférhető ez a jelenleg bedobozolt anyag, amelyben csak fotónegatívból 240 ezer darab van.
Martin Macharik a szlovákiai Kálvária Alapítvány képviseletében a 800 évnyi építészettel körbeölelt selmecbányai barokk kálvária helyreállításáról számolt be. Elmondta, hogy a XX. században jelentősen megcsappant a város katolikusainak száma, de a Felvidék legszebb kálváriájának helyreállítására összefogott a város.
A konferencián szó volt az itthon a nemzeti építészet képviselőjének tartott Medgyaszay Istvánról is. Moravánszky Ákos professzor a zürichi ETH egyetemről Néprajz és modernitás Medgyaszay István építészetében című előadásában kifejtette, a jelentős építész népi formáit korának legkorszerűbb szerkezeteivel ötvözte, és része volt egy általános európai építészeti mozgalomnak, amely az anonim építészetből tanulva magában foglalta a nemzeti formanyelvet, de a józan, racionális építészetet is. Ennek az elképzelésnek kiváló példája Medgyaszay veszprémi színháza, az akkori korszak újító modern épülete és a gödöllői művésztelep villái is. Vendula Hnídková Marie Curie ösztöndíjas előadása Prága 1920-as években zajlott modernizálásának építészeti tendenciáiról szólt, Bruno Maldoner, a bécsi Iparművészeti Akadémia tanára pedig Bécs városképének gyakran aggályos átalakítását tűzte tollára.
A kétnapos Örökség Hétvége résztvevői másnap, 16-án, vasárnap a budai királyi palota középkori részeinek megtekintésével folytatták a programot, amelyet Szabadi Vilmos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész Bach-játéka tett felejthetetlenné a gótikus királyi kápolnában. Majd a palota 300 éves újkori történetét mutatta be a kiállítás kurátora, Farbaky Péter, a BTM főigazgatója. A kétnapos programot három ritkán látható, különleges szépségű épületbelső megtekintése zárta a déli belvárosban.
Forrás: Takács Erzsébet, Magyar Alkotóművészet Közhasznú Nonprofit Kft.
Szintén Közép-Európa építészeti kultúrájának, illetve annak nemzetközi kapcsolatrendszerének kutatásához járul hozzá adalékokkal alapító tagunk, Salamon Gáspár közelgő előadása a Bécsi Műszaki Egyetem oktatás- és tudománytörténeti konferenciáján. Előadásában azt elemzi majd, hogy miképpen alakult a budapesti építészképzés, valamint az építészeknek szóló művészettörténet-oktatás nemzetközi, mindenekelőtt berlini vektorú orientációja a 19. század második felében.
A tudományos ülés bemutatása és programja a következő linken érhető el:
https://kunstgeschichte.tuwien.ac.at/forschung/projekte/#id_cpt_item_761