Mika Sándor 1859-ben született Brassóban. Alap- és középfokú iskoláit itt végezte, majd a kolozsvári egyetemen történelmet hallgatott. A berlini és párizsi egyetemen is megfordult, doktori fokozata és tanári vizsgája megszerzése után pedig gimnáziumi tanárként működött előbb Brassóban, majd Budapesten. 1897-ben nevezték ki a két esztendővel korábban alapított Eötvös Collegiumba, hogy a történelem szakos collegisták szakvezető tanára legyen. Keze alatt egy generáció formálódott tudóssá és tanárrá, hogy az Eötvös Collegium tudós tanári eszményét utóbb megtestesítsék. Szekfű Gyula visszaemlékezéséből egy sokoldalú, mind tudományosan, mind pedig pedagógiailag elkötelezett tanár alakja bontakozik ki, aki a módszertani fogások átadás mellett a diákok nevelését sem félt vállalni. Tankönyvei és tudományos munkái mellett életműve leginkább az általa pályára bocsátott tanítványok nagyságában mérhető: Madzsar Imre, Gombocz Zoltán, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, és rajtuk keresztül az későbbi növendékek kiemelkedő munkásságában.