A Mika Sándor Egyesület szokásos őszi kirándulására ezúttal a Kőszeg vonzáskörzetében került sor. Főhadiszállásul a tragikusan elhunyt egykori múzeumigazgató, Verebi Végh Gyula bozsoki kastélyát választottuk. Verebi Végh Gyula a Sibrik-családtól vásárolta a barokk épületet, amely szinte élete végéig termékeny szellemi alkotóközege maradhatott a Magyar Bibliofil Társaság alapítójának és az Iparművészeti Múzeum igazgatójának.
A kastély ma képzési központként és szálláshelyként funkcionál, hatalmas kertje emlékezteti a látogatót arra, hogy a birtok egykor jobb napokat is látott. Külön érdekesség, hogy él még a faluban a „Végh uraság” utolsó kertészének, Fatalin Jenőnek a menye, aki rövid találkozásunk alkalmával elmesélte, hogyan élte meg családja az 1940-es és 1950-es években bekövetkezett változásokat.
Első nap a mindannyiunk által jól ismert győri egyházmegye területén iktattunk be néhány felvezető állomást: Vadosfát, a Dunántúl egyik legfontosabb felekezeti összetűzésének (1751) helyszínét, valamint Mihályit, ahol a Dőry-kastélyon jól elkülöníthetően láthatók az építészeti korszakok és stílusok.
Elfoglalván bozsoki szállásunkat Kőszegre indultunk várost nézni: az 1532-es ostrom emléktáblája mellett a belváros fontosabb épületeit, valamint az evangélikus templomot is útba ejtettük.
Második napunkon – immáron megnövekedett létszámmal – Szalónak (ma Stadtschlaining, Ausztria) középkori várát vettük célba, amelynek XV. századi történetéről Csermelyi József barátunk és kollégánk tartott kimerítő vezetést. A vár a XVI. századtól az egyik legbefolyásosabb nyugat-magyarországi főúri család, a Batthyányak kezén volt egészen a XX. század elejéig. Ma vár- és helytörténeti, valamint tematikus kiállításoknak ad helyet. Ugyanitt, a várhegyen áll az egyetlen magyar férfi szerzetesrendnek, a pálosoknak is kolostora. Az 1464-ben alapított kolostor temploma ma a falu (kismartoni egyházmegyéhez tartozó) plébániatemploma. Szalónakról elindulva útba ejtettük Drumolyt (ma Drumling, Ausztria) is. A napot egy rövid szombathelyi kitérő, majd pedig közös vacsora zárta Kőszegen.
A harmadik napon a bozsoki temetőben tisztelegtünk Verebi Végh Gyula és családja emléke előtt, valamint megtekintettük a falu római katolikus temploma mögött található őrtorony-romot (a helyiek szerint „kolostorromot”) is. A falut elhagyva a határ túloldalán észak felé vettük az irányt, ahol Waldgebiet után lepar kolva gyalog az Országos Kéktúra kezdőpontjához, az osztrák-magyar határon álló Írottkő kilátóhoz (884 m tszf., Kőszegi-hegység) indultunk. A kilátóban ma a trianoni határátalakítás történetét bemutató tablók láthatók. Az Írottkőről visszatérve folytattuk utunkat észak felé, Lékára. Léka (ma Lockenhaus, Ausztria) Szalónakhoz hasonlóan befolyásos nagybirtokos arisztokrácia kezén volt a késő középkortól fogva: a Nádasdy-vár ma szállodának és állandó kiállításnak ad otthont, míg lent a faluban a Nádasdyak által emelt plébániatemplom altemplomában nyugszik a család sok fontos tagja, többek között Nádasdy Tamás nádor, és az 1671-ben kivégzett országbíró, Nádasdy Ferenc is. Lékának a közelmúltig is birtokosa volt az Esterházy-család, amely csak néhány évvel ezelőtt adta el barokk kastélyát, amelynek kertjéből remek kilátás nyílik a várra.
Az utazás azzal az elhatározással zárult, hogy tavasszal folytatjuk a nyugati határszél további fontos helyszíneinek, főleg épített örökségének fölkeresését hasonló tematikus kirándulások keretében.