Névadónk, Mika Sándor
Mika Sándor életútja
Mika Sándor 1859-ben született Brassóban. Alap- és középfokú iskoláit itt végezte, majd a kolozsvári egyetemen történelmet hallgatott. A berlini és párizsi egyetemen is megfordult, doktori fokozata és tanári vizsgája megszerzése után pedig gimnáziumi tanárként működött előbb Brassóban, majd Budapesten. 1897-ben nevezték ki a két esztendővel korábban alapított Eötvös Collegiumba, hogy a történelem szakos collegisták szakvezető tanára legyen. Keze alatt egy generáció formálódott tudóssá és tanárrá, hogy az Eötvös Collegium tudós tanári eszményét utóbb megtestesítsék. Szekfű Gyula visszaemlékezéséből egy sokoldalú, mind tudományosan, mind pedig pedagógiailag elkötelezett tanár alakja bontakozik ki, aki a módszertani fogások átadás mellett a diákok nevelését sem félt vállalni. Tankönyvei és tudományos munkái mellett életműve leginkább az általa pályára bocsátott tanítványok nagyságában mérhető: Madzsar Imre, Gombocz Zoltán, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, és rajtuk keresztül az későbbi növendékek kiemelkedő munkásságában.
Alma materunk
Az Eötvös Collegium rövid története
A Báró Eötvös József Collegiumot 1895-ben alapította Eötvös Loránd fizikus a párizsi École Normale Supérieure mintájára, azzal a céllal, hogy Magyarország számára sokoldalúan képzett, művelt középiskolai tanárokat neveljen. Az alapító édesapjáról, a XIX. század nagy reformpolitikusról, Eötvös Józsefről nevezte el az intézményt, aki egyrészt az első felelős magyar polgári kormány egykori minisztereként a nemzeti függetlenségért folytatott harc egyik jelképes alakja volt, másrészt a kiegyezés után meginduló oktatási reform atyjaként meghatározó szerepet játszott Magyarország szellemi életének felemelésében is. A Collegium – előbb a pesti Csillag utcában, majd a budai Ménesi úton – csakhamar a tudóstanárok képzésének egyik legmegbecsültebb intézményévé vált, akadémikusok, írók, a szakmájukban elismerést szerző kiváló értelmiségiek egész sora került ki falai közül. Igazgatói (Bartoniek Géza, Gombocz Zoltán, Szabó Miklós, Keresztury Dezső) mind arra törekedtek, hogy az intézmény folyamatosan a legmagasabb fokon képzett tudóstanárokat adjon az országnak. 1946-ban főiskolai jellegű intézménnyé nyilvánították az internátust. Bár 1950-ben a hatalomra került kommunista diktatúra időlegesen ugyan felszámolta, egyszerű diákszállóvá süllyesztette a Collegiumot, Tóth Gábor igazgató vezetésével 1956-ban sikerült az intézményt újjászervezni, s a szocializmus viszonyai között, ha korlátozottan is, de egyfajta elitképző intézményként működött. A rendszerváltás után az intézmény visszakapta főiskolai jellegét, de nem ismerték el önálló felsőoktatási intézményként, így jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik tagintézménye. A mai Collegium honlapja ide kattintva érhető el. A volt collegistákat az Eötvös Collegium Baráti Köre fogja össze, akik híven ápolják a “Szabadon szolgál a szellem” hagyományát: honlapjuk itt érhető el.