Gimnazisták és az ELTE BTK Történeti Intézetének kiemelkedő hallgatói, valamint tanárai(n)k körében zártuk le a Mika Sándor születésének 160. évfordulója alkalmából tartott emlékszemeszterünket május 23-án a bölcsészkar Szekfű Gyula Könyvtárában. Egyesületünk az #utánpótlás nevet viselő programon az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) ELTE-s történész díjazottjai mellett bemutatta az Eötvös Collegiumról szóló, középiskolások számára készült tablókiállítást és a hozzá tartozó vezető füzetet is.
A mai ünnepség a „Mika Sándor 160” emlékszemeszter záró alkalma, amelyben kiemelt figyelmet kapnak a Történeti Intézet OTDK-győztesei, valamint a Németh László Gimnázium művészettörténet fakultációs diákjai is – vezette be az emlékszemeszter #utánpótlás nevű, utolsó programját Mezei Emese művészettörténész, a Mika Sándor Egyesület titkára, hozzátéve, hogy „különböző nemzedékeket ünneplünk ma, amelyeket összeköt a kutatás”.
Borsodi Csaba, az ELTE BTK Történeti Intézetének vezetője ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: az intézet az OTDK elmúlt húsz esztendejében mindig szép sikerekkel gazdagodott. „Nyugodtan mondhatom, hogy intézetünk a magyar felsőoktatás legeredményesebb történeti intézete, az ismert eddigi harmincnégy OTDK-n kiosztott díjak legalábbis ezt bizonyítják” – fogalmazott. Az elmúlt két évtized áttekintésében megemlékezett a Pro Scientia-díjasokról, a mestertanárokról, valamint az OTDK-helyezett és különdíjas történészhallgatókról. A 2011-es, 2013-as és 2015-ös eredményeket ismertetve kitért arra is, hogy az egykori díjazott hallgatók egy része ma az intézet doktorandusza, munkatársa, vagy éppen a mai eseményt szervező Mika Sándor Egyesület tagja.
„A húsz éves áttekintés azt mutatja, az intézet meghatározó szereplője az OTDK-nak, mindezért pedig köszönet illeti az összes felkészítő tanárt is. Különösen biztató, hogy a generációk egymásra épülnek, hiszen azok, akik az 1990-es években díjat nyertek, mostanra már az idei díjazottak felkészítői” – mondta Borsodi Csaba. Az intézetvezető a Németh László Gimnázium diákjaihoz fordulva hangsúlyozta: minden felsőoktatási intézményben működik tudományos diákkör, az OTDK tizenhat szekciója pedig az összes mai diszciplínát és művészeti ágat összefogja. „Ez a fajta plusz munka jó lehetőséget ad az önálló kutatásra és arra, hogy a tudományos vagy művészeti munkára fogékony hallgatók tovább fejlesszék tudásukat.”
Beszéde végén Borsodi Csaba úgy fogalmazott: „minthogy a mai alkalom a Mika Sándor-emlékszemeszter zárása is egyben, ki kell mondanunk: ha tehetséggondozásról és felkészítésről van szó, akkor megkerülhetetlen Mika Sándor neve. Eötvös collegiumi szakvezető tanári működése olyan kimagasló életpályákat eredményezett a magyar történettudományban, mint például Szekfű Gyuláé, akinek nevét ez a könyvtár viseli, és akinek tehetségét Mika Sándor ismerte föl és gondozta.”
A Mika Sándorról és az Eötvös Collegiumról szóló tablókiállítást, valamint a hozzá tartozó, „A Collegium szellemének nyomában” című vezető füzetet – a Németh László Gimnázium diákjainak, Mezei Emese tanítványainak: Bodor Lucának, Kisbárnai Flórának, Kolma Eszternek, Lukács Lillának, Mórucz Viktóriának és Németh Henriettának munkáját – Molnár Gyula egyetemi tanár, Ferenczy Noémi-díjas grafikus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egykori tanszékvezetője méltatta. A feladat nehézségéről szólva kiemelte: „súlyos terhet kaptak” a diákok, amikor úgy döntöttek, kísérletet tesznek az Eötvös Collegium szellemi és kulturális műhelyének egy mai, leendő értelmiségi fiatallal történő megismertetésére. „Nem egyszerű feladat, különösen akkor, ha a kommunikáció 80%-a a vizualitáson múlik” – mondta. Molnár Gyula kiemelte azt is, egy ismeretanyag közvetítése során a szintetizálás csak az első kihívás, a legnehezebb mégis az anyag redukciója, annak meghatározása, hogy meddig terjedhet az átadható információk halmaza. „Nem elég mondani valami, meg kell, hogy hallják – nem elég, hogy meghallják, meg kell, hogy értsék – és ha megértik, el is kell, hogy higgyék. A ti anyagotokban ez mind megvan” – értékelte a füzet tartalmát.
„A füzet barátságos, látszik, hogy sok emberi érintés van a látványban. Megvalósul a vizualitás összefüggő rendszere is: a főcímet, képeket, idézeteket, információkat egységes grafikai nyelvezetbe tudta helyezni Jánosi Nikolett grafikus, akinek a kortársak megszólítása volt a feladata.” A Ferenczy Noémi-díjas tervezőgrafikus kiemelte a célközönséghez szabott kommunikációt, megemlítve, hogy „a célközönség otthon érezheti magát benne”, és hogy „nagy telitalálat a mai főszereplő megjelenítése, aki útja során találkozik az Eötvös Collegium meghatározó alakjaival.” Molnár Gyula külön erényként nevezte meg a kiállítási tablókon alul szereplő rasztersort, mert értékelése szerint ez „belehelyezi az anyagot a digitális kultúrába.”
A kamarakiállítás és a füzet értékállóságáról szólva elárulta: a vizualitás „ma heves és zajos, szinte hetente ütik ki egymást a látványok, elvétve akad csak olyan nyelvezet, amely egy-két-három évre maradandó értéket ad. Ennek a füzetnek viszont ez sikerült.” A vizuális értékelésen túl méltatta az üzenetet és a szöveg nyelvezetét is. Erényként emelte ki az ismert, „ikonná kimerevedett” tudósok életének apró, emberi mozzanatait, amelyek túlmutatnak a nagy tudós és nagy pedagógus kanonizált alakján. „Ti visszaadtátok elveszített személyiségüket” – mondta.
Beszéde végén fölhívta a figyelmet egy párhuzamra: a tudományos elitképzéshez hasonlóan a művészeti képzés is erősen szelektálja saját utánpótlását, a tehetséges fiatalokról pedig azután egy-egy mester gondoskodik, legyen szó színészről, zenészről, vagy képzőművészről. „A művészeti képzés a tudós tanárképzés rokona” – zárta méltatását Molnár Gyula.
A hivatalos programot követően egyesületünk korábbi alelnöke, Baráth Dóra – jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori hallgatója, valamint a Móricz Zsigmond Gimnázium angol-történelem szakos tanára – elárulta: az emlékszemeszter zárásaként ismét egyetemi körben elevenítjük föl a Salamander-rítust. „A tűzben élő, de el nem égő mitikus lényről nevezett áldomás azért is aktuális ma, mert a tudós, a történész is hasonlatos a szalamandrához: folyamatosan szellemi tűzben edződik, de ez nem elpusztítja, hanem élteti őt” – mondta.
A Salamanderra – a rituálé szabályai szerint latin nyelven – Borsodi Csaba intézetvezető válaszolt, megköszönve az ünnepeltek iránti figyelmet.
A délutánt fogadás és kötetlen beszélgetés zárta – az áldomáshoz fogyasztott nemes nedűt a Rizmajer sörfőzde, a kar 1777. évi címerét ábrázoló tortát pedig Raj Ráchel cukrászdája mestereinek köszönjük.
Kapcsolódó képgaléria: http://www.mikaegylet.hu/osszekot-a-kutatas-kepgaleria/