Ratkó József a magyar irodalom József Attilához, Németh Lászlóhoz vagy Illyés Gyulához mérhető alkotója volt. Saját magát „proletár származású értelmiségi parasztköltő”-nek nevezte. Művészi pályája a Rákosi-és a Kádár-éra évtizedeire, illetve a rendszerváltozás időszakára esik. Az egyén és a magyar társadalom alapvető sorskérdéseinek és szociális problémáinak különleges hangú feldolgozása révén Ratkót a magyar népi gondolat kései, utolsó nemzedékéhez köthetjük. Nagykállói népművelői tevékenysége a vidéki magyar közélet legismertebb kulturális szereplői közé emelte. Élete alkonyán a líra és próza felől a dráma mint a közönség nevelésére legalkalmasabb, legközösségibb műnem felé fordult, megtanult görögül, és újrafordította az Antigonét. Nehéz fölmérni is azt az űrt, amely Ratkó és tágabban a népi gondolat máig termékeny üzenetű alkotóinak elhallgatásából a magyar közéletben és a művelt irodalmi vagy egyetemi körökben egyaránt uralkodik. Rendezvényünk fő célja az volt, hogy rangos fővárosi publicitást teremtsünk Ratkó frissen befejeződött életműkiadásának és művészi világának. Rendezvényünkön neves irodalomtörténészek és művészek: Ágh István, Babosi László, Jánosi Zoltán, Kósa Ferenc, Nagy Gábor és Serfőző Simon beszélgettek Ratkó József örökségéről, munkássága művészi és közéleti értékéről, a kiváló Eötvös-kollégista irodalomtörténész, Gy. Szabó András szavalt, a Hangraforgó együttes zenélt, a fogadás hangulatáról pedig az egyesület hölgytagjai által készített hidegtálak és az Isó család mencshelyi birtokáról származó kiváló balatonfölvidéki borok, nemkülönben pedig Maruzsenszki Andor és Deák Zsigmond zenekara gondoskodtak.
Mika Sándor Egyesület
Az Eötvös Collegium Történész Műhelye volt tagjainak szövetsége