2019. május 17–19-én rendezte meg a Mika Sándor Egyesület a Hitel folyóirattal közösen Budapesten és Lakiteleken az első Szárszó Kollégiumot, mely a XX. századi magyar eszmetörténetben és politikai önszerveződésben kiemelkedő jelentőségű népi mozgalom vizsgálatát helyezte a középpontba. A – reményeink szerint sorozattá váló – rendezvény célja az volt, hogy a magyar népi mozgalomról szóló közbeszéd felsőoktatási közegben, aktuális igényeknek megfelelően újjáteremtődjék.
A több napos eseménysorozatot Dr. Borsodi Csaba egyetemi docens, az ELTE Történeti Intézetének igazgatója, valamint Papp Endre, a Hitel folyóirat főszerkesztője nyitotta meg az ELTE BTK Központi Olvasótermében. A plenáris előadást Dr. Salamon Konrád, az ELTE BTK egykori oktatója, a népi mozgalom egyik legjelentősebb kutatója tartotta meg „A magyar népi mozgalom mérföldkövei” címmel. Előadásában a professzor részletesen ismertette azokat a társadalmi és politikai problémákat, amelyekre a népi mozgalom tagjai megkíséreltek megoldásokat találni, különös tekintettel az útvesztésnek tekinthető rendszerváltozások történetére, így 1919, 1920/21, 1944/45, 1948/1956, 1957–1990 folyamataira. A népiek szellemi előképei (Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Kodály Zoltán, Bartók Béla stb.) mellett különösen két személy munkásságát és a politikai gondolkodásra gyakorolt hatását emelte ki: Németh Lászlóét és Illyés Gyuláét. Ezt követően ismertette a falukutatók és a Márciusi Front történetét, majd kitért a Nemzeti Parasztpárt históriájára is. A nagyívű, idézetekkel bőségesen tarkított történeti elemzés természetesen külön kiemelte az 1943-as szárszói találkozó jelentőségét, és a népiek szerepét az 1956-os forradalom alatt.
„A nemzet: államideológia vagy kulturális identitás?” című kerekasztallal folytatódott délután a Kollégium, melyet Tevelÿ Arató György történész, levéltáros, Egyesületünk volt elnöke moderált. Dr. Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem docense hangsúlyozta, hogy a magyar történelem során sokszor nem jött létre szimbiózis az állam és a nemzet között, s ezért a XX. században különösen nagy felelősség terheli a kommunistákat. Kiemelte, hogy nem célszerű „egységes népi mozgalomról” beszélni, mert az így nevezett irány mögött rendkívül heterogén társaság állt, mind származását, mind eszmei felfogását tekintve. A népi mozgalmat ő inkább tágabb kontextusban, a magyarság problémáival szembenéző kritikai értelmiségi reformmozgalom részeként igyekezett értelmezni. Dr. Hóvári János történész, diplomata, egykori nagykövet és Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgatója elsősorban a népiek Kádár-korszak alatti felemás, sokszor igen nehéz helyzetéről beszélt. Papp Endre irodalomtörténész, a Hitel főszerkesztője kitért néhány népi író állam- és nemzetfelfogására. Külön kiemelte Németh Lászlót, aki Hegel és Herder filozófiájára alapozta saját nemzet-, és népkoncepcióját. A kerekasztal összes résztvevője egyetértett abban, hogy az 1989-es rendszerváltás utáni évtizedekben a népi mozgalom sokat veszített egykor kivívott tekintélyéből, és hogy a vágyott parlamentáris demokrácia, a „szabad társadalom” sem teremtett ideális feltételeket a magyarság szellemi felemeléséhez. Az első nap programját a lakiteleki népfőiskolán elfogyasztott közös vacsora után kötetlen kerekasztalbeszélgetés zárta le, amelyben a részvevők bemutatták egymásnak témájukat, és megismerkedtek az előadókkal.
A Szárszó Kollégium másnap a Lakiteleki Népfőiskolán folytatódott. A három előadás közül az elsőt Dr. N. Pál József irodalomtörténész, az ELTE BTK adjunktusa tartotta meg „Sorsok és programok. A népi mozgalom meghatározó egyéniségei” címmel. Véleménye szerint problémás pontosan meghatározni a „népi író” fogalmát, ő úgy véli, hogy a kifejezésnek van egy írói szereptudat-meghatározottsága, továbbá egy történeti-szociológiai meghatározottsága, s a kettő találkozásából született meg a népi mozgalom, tehát amikor az 1920-as, 1930-as évek fordulóján egy új alkotói generáció felismerte, hogy a magyar társadalom súlyos problémái mögött alapvető, strukturális okok húzódnak meg, és hogy az író igazi feladata csak az lehet, hogy megoldásokat keressen ezekre a problémákra. Hangsúlyozta, hogy a népiek egyik nagy tragédiája az volt, hogy bár sokat tettek a tömegek által gyűlölt úri világ felszámolásáért, 1947 után rá kellett döbbenniük: az „új világ” sokkal kevésbé szabad, sőt, minden tekintetben rosszabb, mint a Horthy-rezsim. Ezért új stratégiákat alakítottak ki, hogy átadhassák üzeneteiket. Végezetül Németh László négy nagyobb alkotói korszakának elemzésével mutatott rá a népi mozgalom sorsára. N. Pál József kiemelte: a második világháborúban és a szovjet berendezkedés alatt lelkileg és nemzetgazdaságilag tönkretett magyarság, amely 1956-ban a népiek iránymutatása alapján, példátlan erőfeszítéssel fogalmazta meg az önelvű nemzeti fejlődés politikai alternatíváját, a szovjet (és kádári) megtorlás alatt szembesült azzal, hogy az 1956-ban rövid időre kiépült saját politikai berendezkedése, legszociálisabb, legigazságosabb önigazgatási tervei is alulmaradnak a nagypolitika számításaival szemben. A kádári konszolidáció elvette a társadalmi dráma megélhetőségének lehetőségét, a megtorlásokkal és ezzel párhuzamosan az anyagi jólét fokozatos növelésével pedig „leültette” a fölkelésre hajlamos nemzetet, amely így elveszítette a tömeges szolidaritásra való hajlamát. Ezért a népi mozgalom intellektuális programja is fokozatosan marginalizálódott.
A második előadást Dr. Bartha Ákos történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársa tartotta („Tudomány, irodalom és közélet mezsgyéjén – a népi szociográfia”). A szociográfia, mint műfaj történetét egyes külföldi és magyar tudósok, írók, illetve csoportok, intézmények (Sárospataki Református Főiskola Faluszemináriuma, Táj- és Népkutató Központ, Sarlósok stb.) rövid ismertetésén keresztül mutatta be. Az előadás törzsszövege megjelent a Hitel folyóirat 2019. februári számában: http://hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/10-bartha.pdf)
A harmadik előadásban („A hagyomány megújítása vagy felszámolása. Bulgakov és Majakovszkij”) Dr. Pálfalvi Lajos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezetője azonban olyan általános tanulságokat fogalmazott meg a két modern orosz szerző tradíció-felfogása és kultuszuk kapcsán, amelyek a magyar irodalomtörténetre vonatkozóan is szolgálhatnak tanulságokkal.
Az előadások után ismét kerekasztal-beszélgetésre került a sor, a téma ezúttal a populizmus volt. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője, a téma kutatója felvázolta a populista mozgalmak történetét, s külön kitért a korunkban rendkívül népszerűnek tartott politikai ideológia nehéz definiálhatóságára, az ebből fakadó problémákra. Ajánlása szerint a népi mozgalom idegen nyelvű terminus technicusaként napjainkban is érdemes Borbándi Gyula évtizedekkel ezelőtti szóhasználatát alkalmazni, és populizmusként hivatkozni a népi és nemzeti eszmekörre. Korreferátumában Bartha Ákos egyetértett Gyurácz főbb megállapításaival, ám a populizmus kifejezés használhatóságával kapcsolatban kifejtette: ennek a mai divatfogalomnak jelenleg nem létezik kellően egzakt meghatározása, ráadásul Borbándiék óta számos negatív jelentéstartalom ragadt rá az európai közbeszédben, amelyek ma történetietlenné tehetik értelmezését. A kerekasztalt követő vitán többen felvetették, hogy idegen nyelvű írásokban, a népi mozgalom tagjai kapcsán érdemes volna egészen más kifejezéseket használni a „populists” helyett (pl. „peasantists,” „nativists,” „demothic writers”), és hogy a népi mozgalom intellektuális gyökerű politikai üzenetét nem szabad összemosni a kortárs, nemzetinek vagy populistának tekintett pártpolitikai kísérletekkel. A második napot Dr. Gy. Szabó András irodalomtörténész művészeti előadása zárta, amelyben Balassi Bálint költészetének stílus- és kortörténeti párhuzamaival, továbbélésével, a magyar irodalom és az irodalmi alapú XIX. és XX. századi nemzettudat megújulásaiban játszott szerepével foglalkozott. A második napon vacsora után népi zenekari kíséret mellett a lakiteleki Tisza vendéglő klubhelyiségében az Eötvös Collegium hagyományai szerint megrendezett, katona-, diák- és népdalokat fölelevenítő dalárda volt.
A sikeres Szárszó Kollégium harmadnap ért véget, az értékelő beszélgetés után a résztvevők megtekintették a Lakiteleki Népfőiskola létesítményeit és fejlesztési terveit, majd délután visszaindultak Budapestre.
Kapcsolódó képgaléria: http://www.mikaegylet.hu/szarszo-kollegium-1-resz-galeria/