1912. május elsején meghalt Mika Sándor –
az Eötvös Collegium első tanári gárdájának, a magyar történettudomány első európai színvonalú utánpótláscsapatának tagja, Szekfű Gyula, Madzsar Imre, Szentpétery Imre, Török Pál, Domanovszky Sándor, Eckhart Ferenc mestere, a szeretett Collegium első tizenhét évének Bartoniek Géza után legmeghatározóbb alakja.
„A tudomány kiváló tudású, mindég az igazságot kereső munkását vesztette, a magyar iskola a mai tanári nemzedékének kétségtelenül legkiválóbb történelemtanárát, és tanítványai olyan vezetőt, ki őket a történelemkutatásnak nemcsak módszereire, de e munkásságnak lelkes szeretetére is tanította. De legtöbbet veszített családja, hat gyermeke és hűséges hitvese, betegségében fáradhatatlan ápolója. Mi pedig mindannyian, akik Mikát szerettük, hűséges barát és jóságos ember vesztét fájlaljuk.” (Rombauer Emil)
2012-ben, halála századik évfordulóján emlékének szenteltük az Eötvös Collegium legnagyobb diák-seregszemléjének történész szekcióját. Két elsőéves, későbbi egyleti alapító tagunk a nyitó előadásban idézte föl Mika Sándor alakját, mi, idősebbek pedig előadások mellett a szellemi és dologi szervezés különböző színterein törekedtünk a méltó körülmények biztosítására. Tudtuk, hogy különleges és egyben utolsó alkalom is lesz ez, mert diplomaszerzés és sikeres doktori felvételi után már másféle feladatot kíván tőlünk a hivatás, és – hittük – a Collegium.
Azóta hét év telt el. Hét szűk vagy bő esztendő: ki tudja? Azt mondják, hét év alatt kicserélődnek az emberi test sejtjei (mi lenne velünk, ha az emlékezést dögészekre bíznák…!), de a megújulás után is hordozzák a korábbi sejtállomány információtartalmát. Bízom benne, hogy ennél kevesebbel közösségünknek, a 2012-es Mika-emlékülés után néhány hónappal alapított Mika Sándor Egyesületnek sem kell majd elszámolnia.
Mert Mika számunkra is „tudós volt és ember volt, mind a két tekintetben kivétel. Történettudományunkban kivételessé tette ismereteinek és érdeklődésének szokatlanul széles köre. De igazi kivétel volt érdekekért és állásokért küzdő társadalmunkban is. Törékeny alakját a nemes gondolkodás tiszta légköre vette körül. Olyan tanárnak lenni és olyan emberré válni, mint Mika Sándor volt: ez az óhaj nem egyben él a fiatalabb történettanár-nemzedék tagjai közül.” (Madzsar Imre)
Legyen áldott emléke!
Bojtos Anita
(Az idézett szövegek 2016-os, Kősziklára épített ház c. kötetünkben olvashatók.)
